„Hurrá végre itt a tél„ lehet szánkózni, hógolyózni – mondták egykor otthonuk lakói is, amikor még ők is gyerekek voltak, de sajnos eljárt az idő és ahogy idősödünk nem biztos, hogy a hónak ezen szempontok miatt örülünk.
Jobbára inkább a télnek, a hónak olyan tulajdonságait tartjuk szem előtt, hogy miért is hasznos a hótakaró, vagy éppen sokat morgolódunk a csúszós, nehezen járható útviszonyok miatt.
Mindenesetre az tény, hogy a hó a téli világ képének igazi koronája. Ha már nulla fok körül jár a hőmérő higanyszála, reménykedő pillantásokkal szemléljük a szürkülő égboltozatot, vajon végre megérkezik-e a várva-várt ropogós csillogó hótakaró. Hó nélkül nem igazi tél a tél.
Várja mindenki a havat, persze mindenki a maga módján. A sportok modern világában számtalan és változatos szórakozásra nyújt alkalmat a hófödte táj, a gazda pedig a vetést óvó takarót látja benne.
Természetesen nálunk itt a szőci idősek otthonában nem a fentiek miatt tulajdonítunk jelentőséget a hónak, sokkal inkább amiatt, hogy gyönyörködhetünk a hóval borított tájban.
A természet szépsége feltöltődést jelent minden ember számára. Az otthon dolgozói és lakóik is feltöltődhetnek lelkileg annak a szép téli tájnak a látványával, ami a napokban fogadott itt bennünket. Szeretnénk ezt a hangulatot mindenkinek átnyújtani ezekkel a szép téli fotókkal, amit itt szőci határvölgyi otthonunkban készítettünk.
CSEH KATALIN: Boldogasszony hava
Boldogasszony hava, télhó,
Vidáman pilinkél, hull a hó,
Eljött már az új esztendő,
Kolbásszal tele a bendő.
Szánkó siklik a havon,
Korcsolyázunk a tavon,
Szél paskolja az arcunkat,
Messze viszi kacajunkat.
Boldogasszony hava, január,
Tele a kamra, az éléstár,
Májas hurkát majszolunk,
Szárad közben a bakancsunk.