Szőc Idősek Otthonának Ökomenikus Kápolnájában közös imát mondtunk, gyertyát gyújtottunk azokért az ismerősökért, szeretteinkért, kinek sírjához nem tudtunk elmenni Halottak Napján.
Ezen a napon a gyenge lábak, már nem visznek el a sírokig, de az öreg kezek imára kulcsolódnak, a szájak imát mormolnak. A meggyújtott gyertyák fényében a lelkek összeérnek.
Nyíljatok krizantémok
Jelen tiszteleg a múltnak
könnyek között e napon,
emlékképekből fon füzért
lassan nyugvó fájdalom.
Harang hangját fújja a szél,
hantokra, sírkövekre,
zengi, hogy a földi múlás
egy új korszak kezdete.
Viszontlátjuk majdan egymást,
ha a jelen múltba ér,
amikor a megfáradt test
megpihenni földbe tér.
Fejet hajtni előd előtt
az utókor mindég fog,
a háláját kifejezni,
nyíljatok krizantémok.