Február elején minden ember figyelme az időjárás felé fordul. Ilyenkor izgatottan találgatjuk, hogy a barlangból kijövő mackó kint marad-e, vagy meglátva az árnyékát, inkább visszabújik, mondván: hosszú még a tél.
E népi megfigyelés központi alakja a medve, amelyből több mint 600 darabot csodálhattunk meg az Ajkai Szabadidő Központ József Attila úti kiállítótermében. Az odalátogatókat egy másfél méter magas mackó fogadta, körülötte, mint a kisebb testvérek sorakoztak a több tucat dörmögők.
Akárcsak az óriás macira, úgy csodálkozhattunk rá az alig pár centis apróságokra. Így az 54 éves fűrészporral kitömöttre vagy a zenélő, brummogó modern játékokra. És bármelyiket ölbe lehetett venni, meg lehetett simogatni. Átélhették lakóink azt a csodás, biztonságot sugalló gyermekkort, amelyet ezek a macik jelenthettek, és még napjainkban is jelentenek akár egy idős embernek is.
Vendéglátóink az alkalomhoz illően finom édes mézzel is megkínáltak bennünket, így aztán megédesítve testünket, lelkünket hozzánk már meg is érkezett a várva várt tavasz!
„Az én játékmacim gyakran meg is ölel,
mancsai közt lelkem újult erőre lel.”
(Aranyosi Ervin: Az én játék mackóm)