A hét utolsó munkanapja délutánján búcsúztattuk Szabó Valéria mentálhigiénés kolléganőnket nyugdíjba vonulása alkalmából.
Számára ez a nap ahhoz hasonló izgalmakat tartogatott, mint amikor harminc évvel ezelőtt átlépte intézményünk kapuját. A tiszteletére összesereglett kollégák közül először otthonunk részlegvezetője idézte fel azt az életutat, amely során az induló segédnővérből idővel szakképzett gondozónő, majd pedig foglalkoztató, szociális-mentálhigiénés munkatárs vált.
Megköszönte azt a lelkiismeretes munkát, mellyel segítette és megszépítette a lakók mindennapjait. A pezsgős köszöntés, közös ajándék átadása, a személyes jókívánságok után a búcsúzó kolléganő is felidézte pályája szép és nehéz pillanatait.
Ezt követően jó hangulatú süteményezés, üdítős vendéglátás következett. Kívánjuk, hogy jó egészségben, sokáig élvezhesse a megérdemelt nyugdíjas éveket.
„ Egy pálya útja véget ér,
A gyorsvonat megáll,
s a búcsúzó útitárs
más vonatra száll.”
( Bódi Irén: Az idő vonatán)