Hagyományaink szerint idén is megemlékeztünk külsővati szeretetotthonunk nagy ebédlőjében az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseiről.
Az ünnepi Istentiszteletet lakóink színvonalas műsora követte, amelye nagyon sokan vettek részt, hiszen sokuknak személyes emlékeik is fűződnek az október 23-ai eseményekhez. A verseket és dalokat hallgatva jónéhány lakónknak könnycsepp gördült végig az arcán felidézve a szabadságharc történéseit. A műsor fényét emelte az ünnepség elején a Himnusz, a végén pedig a Szózat közös éneklése.
A szereplők lelkesen, lelkiismeretesen készültek, a próbák során számos történet került felidézésre. Felelevenítették, milyen volt ez az őszi nap, mikor felcsillant a remény, hogy a szörnyű kommunista diktatúra véget érhet. Megemlékeztek a hősi halottakról, akik miatt büszkék lehetünk magyarságunkra.
„Tüzet sem raktak s kigyúltak a lángok,
Szemek szikráztak, fölizzott a szív,
Testvér lett az is, kit először láttál
S megittasultál, hogy a HAZA hív….”
(Bartal Klári: 1956)